2024: Hildegart RodrÃguez és Nathan Rabin
Nyomasztó év volt. DöglÅdik is az utolsó pillanatáig, mint egy torz közlendÅjéhez a leleplezés után nevetve-dühösen ragaszkodó laposföldhÃvÅ.
Privát nyűgökbÅl (A-kategóriás filmfesztiválok, úgymint a 10 éve szakszerűen jelentkezÅ kollégát indoklás nélkül, diktatórikusan visszautasÃtó Berlin; a humanizmusunkat lassan kioltó digitális hierarchiát és jegyfoglalást ugyancsak autokratán éltetÅ Cannes soha többé nem fenyegetŠálszentsége), mélyre sújtó döccenÅkbÅl (Nyugodjék békében, kedves Gusztáv.), mi több, globális katasztrófából (tévedéseikben, szadizmusukban megerÅsÃtett, gyerekkorukban bántalmazott és ezen felül nem emelkedÅ, mentálisan sérült Prescott-alteregók) is bÅven jutott.
Igaz, mintha az év utolsó harmadában újra szárnyra kapott volna a nemzetközi filmművészet, kötelezÅ sikerek listázásra ezúttal se számÃtson senki. Az elÅzÅ bekezdésben foglaltak pláne radar alatti, valóban serkentÅ művek emlÃtését teszik indokolttá.Â
Â
Top 3
Comments are closed.