A világító legyek urai – Chris Beckett: Sötét Éden
A térhatású látványosságok és franchise-potenciálok alapanyagaira vadászó hollywoodi producerek dörzsölhetik a tenyerüket, Chris Beckett könyvénél ideálisabb forrásművet keresve sem találhatnának. A nap nélküli sötét bolygó és az ott boldogulni próbáló közösség meséje a jó sci-fi két legfontosabb összetevőjét egyesíti magában. Az elképzelt idegen világ fantasztikus kulisszái között nagyon is valóságos emberi dilemmákkal találkozhatunk. A távoli égitest bizarr ökoszisztémája beindítja az olvasó fantáziáját, a tradíció és az újítás feszültségéből kiinduló gondolatkísérlet pedig üzembiztosan működik.
A Sötét Éden lapjain egy rendkívül izgalmas környezet elevenedik meg. Fény nélkül az életet a geotermikus energia tartja fenn, sajátos természeti törvényekkel, egzotikus növény- és állatvilággal. Beckett nem merül el feleslegesen a részletekbe, mindezekből csak annyit villant fel, hogy folyamatosan táplálja az olvasó képzeletét és kíváncsiságát. Ezt az idegen világot mintha egyenesen egy gigászi költségvetésű látványmozi számára találták volna ki. Ha egy látnok rendező a Sötét Édent egyszer vászonra álmodná, az Avatar Pandórája fasorban sem lehetne. A hatásos közeg önmagában persze mit sem érne a benne élő emberek története nélkül és Beckett szerencsére itt sem hibázik.
Comments are closed.