Acélsisak – Tarantino nyomában 65.
Tíz nap, huszonöt egyetemista statiszta és száznégyezer dollár bőven elég volt Samuel Fuller számára ahhoz, hogy leforgassa minden idők egyik legjobb háborús filmjét. Az Acélsisak a koreai háború és a McCarthy-éra kellős közepén készült, a rendező pedig nem véletlenül ajánlotta az amerikai hadsereg gyalogságnak a művet. A háború kegyetlen logikája az egyszerű közlegények szemszögéből tárul fel, miközben a film a maga sajátosan karcos módján hitet tesz a kommunizmus elleni harc és a katonák hősiessége mellett. Fuller és a főszereplő, Gene Evans korábban maguk is szolgáltak a seregben, azaz pontosan tudták, milyen egy fegyveres akció és a vonatkozó szlenget is beszélték. A felbukkanó figurákat a rendező a saját élményanyagából mintázta, míg magát a forgatókönyvet állítólag röpke egy hét alatt írta meg.
A visszaemlékezések szerint egy nagyobb stúdió is érdeklődött a produkció iránt, és még John Wayne neve is felmerült. Fuller mégis elutasította az ajánlatot, és inkább maradt az alacsony költségvetésnél, ami a végeredmény ismeretében bölcs döntésnek bizonyult. A klasszikus “men on a mission” formula kőkemény karakterdrámákkal, politikailag inkorrekt párbeszédekkel és olyan erős társadalomkritikával egészül ki, melyet a fősodorban bizonyára ki akartak volna lúgozni. A The Steel Helmet volt az egyik első mozi, mely az éppen akkor zajló koreai konfliktusról szólt és nyíltan reflektált a rasszizmus, a színes bőrűek és japán származású amerikai állampolgárok igen ellentmondásos helyzetére. Fuller remekül ráérzett a közhangulatra, a B-kategóriás film végül dollármilliókat hozott, a nevét ismertté tette és ma már igen komoly megbecsülésnek örvend.
Comments are closed.