A kortárs skandináv mozi zászlóshajója jó ideje a többnyire regények adaptációjaként vászonra kerülő thriller, amelyet nem beláthatatlan, de tisztes távolságból követ a jégkásás horror vagy a groteszk feketekomédia műfaja. A tíz év alatt mindössze harmadik nagyjátékfilmjével jelentkező norvég Joachim Trier kézjegy-zsánerét tekintve élesen elkülönül északi pályatársaitól. Munkái az egzisztencializmussal kacérkodó, az egyén boldogulása mellett annak társas kapcsolatait, e kapcsolatok természetét, szükségességét, szövevényességét vizsgáló generációs drámák, melyek minden drámaiságuk ellenére a bemutatott sorsok abszurditásához finoman simuló humortól sem riadnak vissza.

[…] Bővebben!

Filmvilág blog