Gyermetegre hangolt viccelődéssel és szétkenődött masszaként irritáló CGI-ütközetekkel kiszippantották az utolsó levegőt is az általam nemrég szinte bálványozott Marvel Moziverzumból. Régi hősöm, James Bond hatodik Eon-iterációja szintén méltatlan, nézőbőgető közjátékként akasztotta szögre a Walther PPK-t. (Jelen sorok írójának sokkal bátrabb, felkavaróbb és jobb ötletei lennének egy 007-hattyúdalra.) Esetleg a nagy vagy közepes büdzséjű, felnőttorientált zsánerfilmek jelenthettek volna menedéket, de Az utolsó párbaj csúfos pénzügyi bukása ebbéli reményeimet is szertefoszlatta, nem szólva arról, hogy bár minőségére kevés a garancia, a Disneylanddé redukálódott, stúdiókat lenyelő Hollywood az erotikus thriller rehabilitációjának kétségbeesett próbájaként felfogható Deep Water bizonytalan időre halasztásával a szexet is törölte a vásznakról. Ott a Netflix, plusz szét lehet nézni a fesztiválkínálatban, mondhatnánk – csakhogy előbbi tömegtermelést folytat, és mintha az Amazon, Hulu, Apple TV+ is beállnának néha robotolni (vö: CODA), Berlin, Cannes és Velence kritikai slágereinek tételszerű listázását pedig unalmasnak találtam kb. 7 év után. Így nem maradt számomra más, mint a zavarosban halászni és olyan komplex, általában depresszív művek után kutatni, amelyeket méltatlanul alábecsültek / észre sem vettek. 

[…] Bővebben!

Filmvilág blog