Szélsőséges erőszakábrázolás ironikus tálalásban, avagy balos mozi a legerőszakosabb módon. Jon Davison, a Robotzsaru executive producere így összegezte az egyszerre társadalomkritikus, ugyanakkor néha rajzfilmszerűen túlzó klasszikus politikai beágyazottságát. Noha viszonylag kevés rokon vonás mutatható ki Verhoeven és az ő életművében, plusz 3 éve utalt is rá, nem jobb vagy baloldali programfilmekként tekint a munkáira, S. Craig Zahler egyik földalatti, leporolt szkriptje (Fury of the Strongman) hasonlóan épül fel – “az erőember bosszúja” egyrészt virtigli trash-futam, másrészt nem várt árnyalatokkal, tartalmakkal vértezett szkript, így a szakács-zenész-operatőr-író-képregényrajzoló-rendező-polihisztor eddigi legmeglepőbb, bizonyos pontjain legérettebb dobása.

És bár Zahler kategorikusan elutasítja a konverzativizmus vádját, nem mehetünk el szó nélkül a műveit övező jobbos felhangok mellett: a Csontok és skalpok, valamint a Büntető ököl rendkívül tradicionális vonalvezetésű, asszonymentő-narratívára húzott, kannibálokat vagy csúf mexikóikat, koreaiakat tizedelő fehér emberek sztorija, míg velük szemben a republikánus Mel Gibsonnal és Vince Vaughnnal forgatott Kegyetlen zsaruk épp a tesztoszterontól bűzlő toxikus maszkulinitás hiábavalóságáról szőtt költemény. Újfent a politikai értelmezés mellett szól, hogy az író-rendező honnan jön: a Cinestate nevű, korábbi rendezéseit forgalmazó indie stúdió ugyanis nyíltan “Trump közönségének” pozicionálta kultdarabjait, mígnem Adam Donaghey producert (David Lowery gyerekkori barátját) letartóztatták szexuális zaklatásért és Zahler pénzosztó cimborája, Dallas Sonnier is agresszív magatartást tanúsított a forgatásokon. Így a cégnek le kellett húznia a rolót, tavaly alakult újjá Bonfire Legend néven (ismét jobboldali érdekeltségként, méghozzá a The Daily Wire nevű hírportál részeként) – tehát ha kérdéses volna, egy ideje miért nem láthatunk újabb filmet a direktortól, itt az egyik válasz.

[…] Bővebben!

Filmvilág blog