Mario Puzo A Keresztapával írta be magát a köztudatba, aztán aki a legnagyobb művét elolvasta, az feltehetően már a Szicíliait és/vagy az Omertat is a kezébe vette – és szinte biztosra mondom, hogy nem csalódott. A negyedik K-ról azonban kevesebben tudnak – hiányzik is a magyar könyvespolcokról, csak gyűjtőknél találod meg, üzletben, antikváriumban, könyvtárban ne nagyon keresd, mert kevés az esélye, hogy rábukkansz. Én magam egy könyvtári példányt olvastam kb. 10 évvel ezelőtt, de azt a példányt már leírták a leltárból, mert rongyos lett. Az ország egyik legnagyobb antikváriumánál pedig két évet vártam arra, hogy végre valahonnan előkerüljön egy példány Mario Puzo 1990-es regényéből. Úgy emlékeztem, hogy ez egy nagyon jó könyv. Megérte várakozni, megérte a pénzét. Ez a regény tényleg nagyszerű.

A negyedik K nem más, mint Francis Xavier Kennedy, az Egyesült Államok képzeletbeli elnöke, John F. és Robert unokaöccse. Három éve vezeti az Államokat, özvegyen vette át a hatalmat, egyetlen lánya is más utakat jár (a zöldekkel szimpatizál, tüntetéseken vesz részt, Rómában tanul, forradalmár szeretőt tart), de mindezzel együtt az apját szereti. Kennedy a kezdetekkor nagy népszerűségnek örvendett, de mostanra senki sem szereti, a Kongresszus és a Szokratész Klub nyíltan is ellenségesen viselkedik iránta. Hanem aztán beüt a válság, és ez (abszurd módon) egyszerre jelenthet bukást vagy felemelkedést az elnök számára. A baj – mint mondani szokták -, csőstül jön. Húsvét vasárnapján arab és olasz terroristák elrabolják az elnök lányát, ezzel egyidőben pedig megölik a római pápát. A fogva tartott Theresáért cserében azt kérik, hogy az időközben Amerikába menekült és letartóztatott pápa-gyilkost engedje szabadon az USA. Hogy a csőstül-jön még ennél is mélyebb értelmet kapjon, becsap egy harmadik is: két ifjú fizikus New York City szívében atombombát rejt el, hogy felhívja a világ figyelmét a nukleáris energia és -fegyverkezés veszélyeire. Az anonim tettesek a hatóságokat a sajtón keresztül értesítik. A bomba helyét viszont nem árulják el.

Vajon sikerül-e az összecsapni készülő hullámok felszínén maradnia Kennedynek és stábjának? Vajon mire képes egy ember, ha az Egyesült Államok elnökeként 1.) a lánya biztonságát, 2.) egy világhatalom tekintélyét, 3.) liberális és keresztényi elveit és 4.) milliárdos amerikai mágnások érdekeit is szem előtt kell tartsa egy döntésnél. Létezik olyan, hogy ezen négy szempontot egyidőben mérlegen képes tartani? És ha elbillen a mérleg, akkor miből tud alkudni? Saját elveit, a lánya életét, az ország tekintélyét vagy a hatalmasok vagyonát kockáztassa inkább?

A döntése mindent megváltoztat, mindegy, hogy miként dönt. A döntése pedig még inkább szembehelyezi a Szokratész Klub elitjével, akik viszont a kezükben tartják a Kongresszust. Felsejlik az árnyékkormány, kiderül, hogy kik diktálnak igazán, hogyan rángatják a madzagokat és milyen módszerekkel küzdenek meg a saját igazukért. Kennedy pedig ugyanúgy Kennedy, mint elődjei. Van-e annyira erős, hogy szembeszálljon a sorssal?

Mario Puzo a könyvet 1990-ben írta, de aki a témában jártas és nyitott szemmel járja a világot, annak félelmetes déja-vú érzése támadhat, és felteheti a kérdést: vajon John F. Kennedy uralkodása idején létezett-e Szokratész Klub, és ha igen, akkor annak tagjai meddig voltak képesek elmenni saját érdekeik védelmében?