JEAN-LUC GODARD (1930-2022)
„Mindig azt gondoltam, amit csinálok, az filozófia, hogy a film azért van, hogy filozofáljon, egy sokkal érdekesebb filozófiával, mint amit az iskolában vagy a könyvekben találunk. A filmvászon gondolkodik.” – állítja Godard egy régebbi interjúban. Állta a szavát, időskori filmjeiben is lázadó, forradalmi gondolkodó és a film filozófusa maradt.

Darida Veronika: Búcsú a film filozófusától (Jean-Luc Godard)
Nemes Z. Márió: A mozi és árnyéka (Godard a 80-as években)
Godard Mozi

 

A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
Pápai Zsolt: Szerelmem, Barbarossa (A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 2. rész)  
Gerencsér Péter: Egy hatás alatt álló forgalmista (Jaroslav Rudiš – Jaromír 99: Alois Nebel)  

MAGYAR MÅ°HELY
Schubert Gusztáv: A történetírás vége (Tősér Árpád: Blokád)
Erdélyi Z. Ágnes: „A filmes karriert elvesztettem” (Ablonczy László: Béres Ilona)  
Gyürke Kata: „Nem tudok távolságot tartani” (Beszélgetés Oláh Katával)  
Molnár Judit Anna: „A siker árnyalt érzés” (Beszélgetés Rév Marcellel)  
Stőhr Lóránt: Átmeneti rossz közérzet (Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok)  

KOREA TABUI
Közismert tény a hidegháborús múlt és annak továbbélése, a kettészakított Korea skizofrén képe: az északi kommunista rezsim abszurd rettenete szemben a világszerte irigyelt dél-koreai gazdasági csodával. A déli rendszerváltás a szélsőjobb diktatúrából a demokráciába azonban alig három évtizede történt. A politikai filmnek tehát különleges szerepe van a tragédiákkal terhelt nemzeti múlt feltárásában.

Géczi Zoltán: A pokolból kivezető út (Dél-koreai politikai filmek)
Teszár Dávid: Titokzatos nők, feszült férfiak (Koreai Filmfesztivál)
Varró Attila: Köddé válni (Park Chan-wook: A titokzatos nő)  

[…] Bővebben!

Filmvilág blog