A Filmvilág tizenhárom szakembert kérdezett meg a filmszakma különböző területeiről a kanonizáció szükségszerűségéről és legfontosabb területeiről (filmkritika, fesztiválok, filmoktatás), a válaszokból összeállított kivonat a szeptemberi szám Filmkanonizáció blokkjában olvasható: az alábbiakban Gyenge Zsolt (filmkritikus, egyetemi oktató) és Kocsis Ágnes (forgatókönyvíró-rendező) teljes válaszai olvashatók az öt kérdésre. (Az első rész Reisz Gábor és Vincze Teréz válaszaival itt olvasható.)

GYENGE ZSOLT

1/ Szükség van-e újrakanonizálásra minden korban vagy a klasszikusok épp a rendíthetetlen időtállóságuk miatt klasszikusok?

Teljesen mindegy a szükséglet, az újrakanonizálás zajlik, különösen, hogy a hetvenes évek vége óta a filmművészet egyre nagyobb része állandóan hozzáférhető újranézésre, így folyamatosan tesztelhetjük, jól öregedett-e egy mű. A klasszikusok kérdése bonyolultabb, mert ebben a formában ez a körkörös érvelés esete: valami azért klasszikus, mert klasszikusként kanonizálták, és azért kanonizálták akként, mert abban a pillanatban klasszikusnak, vagyis „rendíthetetlenül időtállónak” ítélték meg. Gadamer szerint bármely mű addig klasszikus (normatív és nem történeti értelemben), ameddig képes áthidalni a létrejötte és a befogadása között eltelt egyre nagyobb időbeli távolságot – amikor valamiért erre már nem képes, már csak rendkívül értékes történeti relikvia. Így aztán ebben az értelemben intézményi kanonizáció nem létezhet, hiszen a valóban klasszikus mivolt nem más, mint egy minden befogadáskor a műhöz intézett, érvényességről szóló kérdés.

[…] Bővebben!

Filmvilág blog