Február 20-án lenne 100 éves Robert Altman, a M.A.S.H., a Hosszú búcsú, a Nashville és a McCabe és Mrs. Miller rendezője. Takács Ferenc alábbi portrécikke a Filmvilág 2005-ös évfolyamában jelent meg először.

Robert Altman filmes pályafutásával, s ennek jótékony melléktermékével, az Altman-legendával elégedett lehet; egy 2002-ben vele készült interjú tanúsága szerint elégedett is:

E mellé a negyven film mellé – ha jól számolom – közben újabb kettő került: negyvenkét film, pontosabban negyvenkét nagyjátékfilm, melyek sorában az 1968-as Visszaszámlálás (Countdown) volt az első. A filmkészítéssel egyébként ennél jóval korábban kapcsolatba került az 1925-ös születésű Altman. Háborús katonai szolgálat és műszaki egyetemi tanulmányok után összeütött Richard Fleischerrel (A bostoni fojtogató későbbi rendezőjével) egy forgatókönyvet, amit („a hecc kedvéért”) beküldtek az RKO-nak Hollywoodba. A stúdió megvette a könyvet, a filmet leforgatták és 1948-ban be is mutatták: A testőr (The Bodyguard) volt a címe. Ez a találkozás ébresztette fel Altman művészi ambícióit. Először szépírói pályakezdéssel próbálkozott meg New York-ban, majd a Nyugati Parton, mindkét helyen mindhiába. Úgyhogy visszaköltözött szülővárosába, Kansas City-be, s egy ottani iparvállalat alkalmazottjaként ipari oktatófilmek és dokumentumfilmek készítésével volt elfoglalva egészen 1957-ig, amikor is a United Artists megvette első önálló munkáját, Alfred Hitchcock pedig felvette sorozata, az Alfred Hitchcock presents… rendezőjének. Csupán két epizódot készíthetett el, mivel kirúgták, de ez is elég volt ahhoz, hogy Altmanra felfigyeljenek a televízióban. Hamarosan sikeres televíziós rendező, aki – bár minden őt alkalmazó TV-társasággal előbb-utóbb konfliktusba keveredik filmjei mondandójának és megvalósításának a tárgyában – folyamatosan dolgozhat, s az időszak olyan fontos és sikeres TV-sorozatait jegyzi, mint a híres Bonanza vagy – később – a Hosszú, forró nyár indító-epizódja. (Ezeket a sorozatokat annak idején a magyar televízió is sugározta.) Később is vissza-visszatért a televíziózáshoz, például 1980-as zenés filmjének, a klasszikus képregény (és képregényfigura) nyomán készült Popeye-nek katasztrofális bukása után jó tíz évig nem készített játékfilmet, színművek televíziós adaptálásával foglalkozott.

[…] Bővebben!

Filmvilág blog