A megfigyeltek hazája
Amerika már csak névben a „szabad és bátor emberek hazája”.
Akik rájöttek, hogy a tudatlanság nem erény, egy ideje már tisztában vannak ezzel. Az a helyzet, hogy az Egyesült Államok inkább hasonlít egy kifinomult koncentrációs táborra, mint a szabadság földjére.
Egyesek szerint az Egyesült Államok a legmegfigyeltebb társadalom ma a világon. Milyen alapon cáfolhatnánk ezt az állítást?
A mobiltelefonoktól kezdve, a térfigyelő kamerákon át, egészen a felettünk keringő műholdakig, akárhová nézünk, mindenhonnan megfigyelnek bennünket. Egyes államokban már ahhoz is ujjlenyomat kell, mégpedig mind a tíz ujjról, ha valaki volán mögé akar ülni. Ezt az új szabályt fokozatosan vezetik be valamennyi szövetségi államban, a hatóságok szerint a XXI. században elengedhetetlen biztonsági intézkedésként.
A rendőrség drónok, rendszámleolvasók és bűnmegelőző algoritmusok segítségével állapítja meg az állampolgárok „veszélyességi” besorolását, vásárlásainkat és online tevékenységünket is figyelembe véve, függetlenül attól, hogy volt-e valaha dolgunk akárcsak egy közlekedési rendőrrel is.
A közművek okos mérőórákat használnak, így hamarosan szakértők elemzik majd minden apró áramfelhasználást igénylő mozdulatunkat.
A listát oldalakon keresztül írhatnánk.
Az Európai Parlament egyik tagja „Stasi módszerek” bevetésével vádolta Barack Obamát és, ami a legmegdöbbentőbb: senki sem tiltakozott. A Utah államban 3 milliárd dollárból felépült megfigyelési központ 5000 szervere 1,25 millió darab 4 terrabájtos merevlemez használatára alkalmas, amelyek sok ezermilliárd nulla és egyes segítségével rögzítik minden egyes ember digitális ujjlenyomatát.
Nem véletlenül került a téma „Létezik-e a magánszféra?” címmel a tavalyi Bilderberg találkozó napirendjére. (A válasz persze nem volt kérdés a résztvevők előtt…)
Miközben a tömegmédia folyamatosan tolja a képünkbe az Edward Snowden által kiszivárogtatott újabb és újabb információkat, minden jel szerint inkább azért, hogy hozzászoktassák a társadalmat a teljes megfigyelés elkerülhetetlenségéhez, a politikusok semmit sem tesznek annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon.
Ezen a héten például eldönthetjük mi rosszabb: az amerikai hadsereg multi millió dolláros megfigyelési léghajói, amelyek egész Washingtont képesek szemmel tartani vagy az a tény, hogy egyes iskolákban több térfigyelő kamera van, mint a legszigorúbban őrzött börtönökben.
Kezdjük akkor a katonai léghajóval. A Raytheon cég, az amerikai hadsereg egyik beszállítója, a hivatalos verzió szerint a cirkáló rakéták elleni védelmi rendszer részeként építette ezeket az eszközöket.
Az Intercept a következőket írta:
A hadsereg néhány napon belül útjára indítja Maryland fölött az első két hatalmas léghajót, amelyek egy 18 éves, 2,8 milliárd dolláros költségvetésű hadiproject eredményeként készültek el a cirkálórakéták elleni védelmi rendszer részeként.
Bár működésük során a léghajók nagy eséllyel soha nem fognak ellenséges rakétákat észlelni, igencsak jól használhatók egy egész város forgalmának a megfigyelésére, ami sokakban vet fel kérdéseket.
Az „Egyesített Földi Támadórakéták Elleni Fokozott Védelmi Érzékelő Rendszer” vagy JLENS elnevezés jól tükrözi a Pentagonra jellemző bürokráciát, feleslegesen drága védelmi szerződéseket és az amerikai megfigyelési óriás jellegét.
A léghajók párban működnek. Az egyik 360-fokos radar lefedettséget biztosít 547 kilométeres távolságon belül, bármilyen irányban, míg a másik konkrét veszélyekre ad cél-meghatározási információt.
Az „Egyesített Földi Támadórakéták Elleni Fokozott Védelmi Érzékelő Rendszer” vagy JLENS elnevezés jól tükrözi a Pentagonra jellemző bürokráciát, feleslegesen drága védelmi szerződéseket és az amerikai megfigyelési óriás jellegét.
Melyik disztópikus sci-fiben láthattunk megfigyelési léghajókat? Nem a Szárnyas fejvadászban?
Kit is védenek tulajdonképpen? És ki figyeli a megfigyelőket?
Eközben, szintén Washingtonban, kiderült, hogy 8 állami iskolában nem 10, 20 vagy 100, hanem 30 000 térfigyelő kamera „őrzi” a gyerekek biztonságát. A legtöbbet az iskolakerülethez tartozó biztonsági központokból működtetik, amelyeken a helyi rendfenntartó erőkkel osztoznak. A harmincezerből 1300 kamera az elmúlt néhány hónapban került telepítésre a legújabb iskolai lövöldözések elleni intézkedésként.
Ugyanakkor Bob Hellmuth, Montgomery megye iskolakerületének biztonsági igazgatója az NBC4 Washingtonnak nyilatkozva azt mondta, hogy
„mindig is terveztük ezt a fejlesztést, így az iskolaépületek elektromos szerelésekor a maximálisan elhelyezhető kameramennyiséggel számoltunk.”
Összehasonlításképpen jó tudni, hogy a Souza-Baranowski börtönben, a világ legbiztonságosabb és legmodernebb börtönének számító büntetés-végrehajtási intézményben, összesen 370 kamera található.
Bob Hellmuth be is mutatta a rendszert, ráközelítve a menzán sorban álló egyik diákra. Egy néhány héttel korábban lezajlott incidens során lezárták az egész iskolát, mert a kamerák segítségével az egyik diáknál fegyvert véltek felfedezni, amiről később kiderült, hogy csupán egy fejhallgató volt.
A riportból az is kiderült, hogy a kormányhivatalok igen bőkezűek az iskolák felé, ha ilyen jellegű fejlesztések finanszírozásáról van szó.
Érdekes továbbá, hogy a kamerák által közvetített felvételek figyelemmel kísérésére közel sincs elég ember, hacsak nem itt is robotok (szoftverek) bevetését tervezik.
Az elsőként említett léghajók pedig az iskolákba is „belátnak”, tehát miközben több ezer kamera figyeli a gyerekeket az épületeken belül, az égből a katonaság léghajói őrzik majd biztonságukat.
„A rendes embereknek nincs rejtegetnivalója” mondják majd a hatóságok a „szabadság földjén” élő tiltakozóknak, miközben talán most is éppen azon tanácskoznak, hogy milyen nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva helyezhetnének kamerákat az otthonainkba, már ahol ezt nem tették meg maguk a lakók helyettük és akkor valamennyiünk élete a nagy valóságshow részévé válik (bár ez talán már most is így van).
Épp arra gondoltam, hogy mennyivel nagyobb biztonságban érezném magam, ha az állam vigyázna rám fogmosás közben…
Comments are closed.