A szövetségesek Mike Martin SAS őrnagyot Bagdadba küldik az Öböl-háború hajnalán, hogy szegény beduinnak öltözve felvegye a kapcsolatot egy Jerikó fedőnevű, ismeretlen iraki ügynökkel, akiről csak annyit tudni, hogy magas politikai körökből származik, és jó pénzért (titkos svájci számlára utalva) hajlandó elárulni Szaddám Husszeint. Az őrnagynak az a feladata, hogy megtudja, valóban létezik-e Iraknak nukleáris fegyvere, valóságos-e az Isten Öklének nevezett iraki csodafegyver, és ha igen, hol rejtegeti azt a diktátor.

A regény azonban nem pusztán ennyit nyújt. Frederick Forsyth ismét bizonyítja, hogy mindent tud a haditechnikáról, a lenyűgöző vadászrepülőgépekről, a titkosszolgálatok munkájáról, és a sok szálon futó cselekmény során változatos emberi sorsokat mutat fel. A történet során valóságos szereplőkkel is találkozunk (George Bush, Margaret Thatcher, Szaddám Husszein), mint ahogyan az iraki csodafegyverről is keringtek hírek az Öböl-háború idején. Ennek felfedése érdekében valóban mindent megtettek a titkosszolgálatok – azok munkájáról azonban hivatalos jegyzéket nem adtak ki. A valóságban azért feltehetően ugyanúgy működött a gépezet, ahogyan azt Frederick Forsyth is leírja: színleg együttműködik a CIA, az MI5 és a Moszad, valójában mégis csak maguknak dolgoznak.