Szaladják „Taikyo” István kiállítása: fotó, film és festmény találkozása.

Szaladják „Taikyo” István évek óta a zen tanok vonzáskörében él: gyakorolja a meditációt, a magyarországi Onedropzen Közösség vezetője (honlapjukat jórészt mesterük, „Taikyo” fotói illusztrálják). Mindebben nyilván személyes megfontolások rejlenek. Az viszont már a nyilvánosságra tartozik, ahogy a zen szemlélet megjelenik művészi munkásságában. Mindenekelőtt saját rendezésű filmjeiben (Aranymadár, 1999; Madárszabadító, felhő, szél, 2006), s olyan általa fényképzett filmben, mint Az élet vendége – Csoma legendárium (Szemző Tibor, 2005). A filmezéssel sajnos felhagyott – a zen összefüggésében igencsak érthető ez a döntése –, ám szerencsére a fotózással nem. Fényképei ugyancsak a zen szellemében készülnek. Erre utal jelen kiállításának címe: Utagava Hirosige a 19. század elején alkotó, az európai művészetre is hatást gyakorló japán festő, akivel tehát a művész szellemi utazást teszt. Útja azonban jellegzetesen magyar tájakra visz (főleg a monokróm panorámakép-sorozat), s ez még erőteljesebben hív arra, hogy az azonosítható vidéket – ez adott esetben mindössze egy „ismerős” kátyú a földúton – egyfajta lelki, szellemi, belső tájként szemléljük. Valóban szemléljük, s ne elemezzük vagy értelmezzük.

Az eleve erőteljes kulturális konnotációjú tájkép műfajválasztása mellett mit tesz hozzá a fotókhoz az alkotó, hogy azok képekké alakuljanak át? Társművészetekkel mozdítja ki őket eredeti konvenciójukból, hagyománykontextusukból: egyrészt a festészettel, másrészt – Szaladják korábbi munkásságából következően – a filmmel.

[…] Bővebben!

Filmvilág blog