Forrás: disocvere.binghampton.edu

Sang Won Yoon egy igazán jó kínai étteremet talált néhány napja, ami nem mindig egyszerű Amerikában. Az eset elindított valamit.

Képzeljük el, mondja Yoon, hogy a közösségi médiumok bevonásával kitaláljuk, hogy csütörtökönként fél egykor megyünk el ebédelni, többnyire egy belvárosi olasz étterembe. Odafelé elküldünk néhány tweet-et a dugókról és egyéb közlekedési információkról.

Most képzeljük el, hogy délelőtt 10-kor kapunk egy kupont a Twitter-en keresztül az olasz étterem közelében található kínai étteremtől, majd közlekedési információkat egy 90 perc múlva várható dugóról, szintén azon a környéken. 1-0 a Szecsuáni csirke javára.

Yoon képes rá, hogy így alakítsa a körülményeket. Sarah Lam rendszerkutató kollégájával a Binghamptoni Egyetemen és Nathan Gnanasambandam-mal, aki jelenleg a Palo Alto Kutatóközpont (PARC) vezető kutatója, 500 millió tweet segítségével olyan algoritmusokat fejlesztettek ki, amelyek nemcsak a hétköznapi emberi dinamikáról adnak képet, de órákkal előbb képesek megjósolni az egyének döntéseit.

A csapat nemrég tette közzé felfedezéseit az Industrial Engineer (Ipari mérnök) folyóiratban.

Mit árul el rólunk egy tipikus bejegyzés a közösségi médiában? Általában kiderül, hogy mikor és hol írtuk. A hálózaton belüli kapcsolatokat könnyű feltérképezni, a tartalomalapú algoritmusok segítségével pedig az is megtudható, hogy mit tervezünk. Az egyetem csapata egy úgynevezett mesterséges ideghálózatot alkalmaz erre.

A módszer egy átlagos felhasználó esetében, háromórás intervallumot felhasználva, több mint 90 százalékos pontosságot garantál.

„Amikor megnézünk egy képet, az egy nagyon statikus tevékenység, de az emberek [online tevékenysége] ennél sokkal szerteágazóbb,” mondja Yoon.

Vannak, akik alaposan meggondolják, hogy milyen adatokat osztanak meg, de az algoritmusok nagyon jól működnek anonim adatok esetében is. Az esetek 60 százalékában lehet használható jóslatokat tenni, amennyiben a megfelelő adatokat gyűjtik össze. Az adatok pedig nemcsak a közösségi médiumokról származnak. Gondoljunk itt a bankkártya használatra, a megfigyelt telefonbeszélgetésekre, email üzenetekre vagy GPS adatokra.

A módszer ijesztő, de azért előnyei is vannak. A kutatást finanszírozó Xerox például a közlekedésirányításban kamatoztatja leginkább. A cég segít a New York államon áthaladó 800 kilométeres autópálya EZ-Pass rendszerének és számos állam parkoló hálózatának üzemeltetésében. Képzeljük el, hogy vészhelyzet esetén nemcsak arról kapunk értesítést, hogy miként kerüljük el a kritikus területeket, hanem arról is személyre szabott információt küldhetnek, hogy hogyan juthatunk el egy kifejezetten számunkra biztonságot jelentő helyre, ezzel lecsökkentve a menedékhelyekre nehezedő nyomást.

Mi lenne, ha a módszerrel, nemcsak kikerülhetnénk a dugókat, hanem meg is akadályozhatnánk, hogy kialakuljanak?

Most pedig nézzük meg ugyanezt a módszert céges telefonközpontok esetében. A Xerox ilyenekkel is rendelkezik. A program képes a központokon áthaladó hívásadatokat, online chat vagy email üzeneteket egyesíteni. „Mi szerkezetbe rendezzük az adatokat,” mondja Gnanasambandam.

„Mi lenne, ha felhívnánk egy céget…” mondja Yoom, „…ők pedig már tudják, hogy miért telefonálunk,” fejezi be a mondatot Sarah Lam.

„Nem vagyunk messze ettől.”

Végül nézzük meg az egészségügyet, ami hozzávetőleg évi 2 milliárd dolláros forgalmat jelent a Xerox számára. A módszer segíthet a betegeknek, az orvosoknak, a kórházaknak vagy a gyógyszeripari cégeknek, hogy jobban megértsék a közegészségügy bonyolult kérdéseit vagy kiszűrjék a csalásokat.

„Nagyon sok irányba mehetünk,” mondja Lam.

Például a legközelebbi kínai étterem felé…

Időkjelei: Ki ne akarná elkerülni a dugókat? A megfigyelési botrány kirobbanása óta sok ember, főleg akit érdekel a világ sorsának alakulása, óvatosabban bánik személyes adataival és érzékenyebben reagál az adatvédelmi kérdésekre. Talán ennek ellensúlyozására mostanában sok olyan cikk íródik, ami az adatmegosztás előnyeire hívja fel a figyelmet. Némelyik előny tagadhatatlan, ezzel nem is lenne probléma, ha nem tudnánk, hogy a lelkes feltalálók és kutatók ötleteit végül milyen célokra fogják használni. Így készül, saját közreműködésünkkel, a globális börtön, aminek falait nem téglából húzzák fel.

Érdekességként nézzük meg, milyen találatokat kapunk a Twitter-en az “ebédszünet” szóra: link

Idők jelei » Tudomány és technika