„Az Európai Unióban nincsenek jedik” – BeszélgetésTóth Csabával
Tóth Csaba politológus könyvéből kiderül, miben tévedett a Jedi Tanács, és miért kerültünk közelebb a Star Trek fantasztikus világához.
A sci-fit, a fantasyt élvezzük, de ritkán vesszük komolyan. A sci-fi politológiája (Athenaeum Kiadó, 2016) politikaelméleti, hatalomtechnikai szempontok alapján elemzi a legnépszerűbb fantasztikus filmsorozatok, a Star Wars, Star Trek, Dűne, Az éhezők viadala világát.
Mi jött korábban: a sci-fi iránti rajongás, vagy a politika iránti érdeklődés?
Egyszerre jött a kettő. Az első sci-fi olvasmányom tizenegynéhány éves koromban Asimov volt, nála eleve fontos a politika. A politika pedig mindig is érdekelt, ez a kettő párhuzamosan működött nálam, azzal együtt is, hogy az egyetem meg a szakmám miatt a politika, a politikatudomány felől közelítek a science fictionökhöz, és nem fordítva. A kettő kombinációja pár éves, friss dolog.
A könyv első felében politikai szempontú esettanulmányok olvashatók népszerű fantasztikus filmekről, sorozatokról, regényekről. Mi alapján választottad ki az elemzett műveket?
Részben az ismertség alapján, emiatt került bele a könyvbe a Star Wars, a Star Trek és Az éhezők viadala. Akartam egy nagy klasszikust, ami nekem Frank Herbert és Asimov, közülük Herbert és a Dűne került bele. És szerettem volna valami nagyon modernet is, emiatt került a könyvbe Ann Leckie Radch-trilógiája (Mellékes igazság – Ancillary Justice, Mellékes háború – Ancillary Sword, Ancillary Mercy, 2013-15). A fő szempontom az volt, hogy olyasmi legyen benne, amit az olvasók ismernek, de akartam kevésbé ismert műveket is, ezekből valamiféle egyveleget terveztem.
Komplex politikai folyamatokat elemzel – műalkotásokban. Ezek szerint bármilyen fikciós világ elemezhető politikai vagy legalábbis hatalomtechnikai szemszögből?
Elsősorban azok a művek elemezhetők így, amelyek egész világokat festenek fel. Lehet, hogy van olyan fantasy regény vagy novella, ami csak egyetlen hős történetére fókuszál, ezek erre kevésbé alkalmasak. A szelekció alapja az volt, hogy inkább űroperákkal foglalkozzam, amelyek teljes világot teremtenek. A legtöbb fantasy vagy sci-fi ilyen, hiszen ha elképzelt világunk van, akkor ki kell találni a világ csomó jellegzetességét. De nyilván könnyebb olyanokat tárgyalni, amelyek több könyvből vagy filmből állnak, egy kicsit bonyolultabbak.
Inkább a könyv második felében vannak olyan művek, mint az Elysium – Zárt világ, amely csak egyetlen film, mégis lehet róla írni politológiai szempontból. Érdek, akarat, hatalom, politika mindenütt van, de nyilván a bonyolultabb galaxisokban, űroperákban lehet rendesebb elemzéseket végezni.
Comments are closed.