Értelmetlen szépíteni.

Idén csak limitáltan állok a listarajongók rendelkezésére, ugyanis egy intenzívebb depressziós periódus és az ebből fakadó, chips– és csokifogyasztásban, üdítőhörpölésben realizálódó, némileg Marlon Brando édességfüggőségére (ld.: E dalra tanított anyám) emlékeztető mellékhatások révén egyrészt kevesebb idei filmet vettem szemügyre, másrészt soha többé nem kívánom a jobban köztudatban élő dolgozatokat mustrálni, így első körben, nyilván a “woke“-varázsszót grimaszolva hőbörgők bánatára és nagy örömömre, jöjjön 5+1, utolsótól a legjobbig sorba rendezett, obskúrus (ti. ritkán emlegetett vagy szerintem oktalanul leminősített), Twitteren már röviden dicsért remekmű. 

+1: Earwig

Éréssztoriba csomagolt testhorror olajfestményeket idéző vizualitással és álomszerűséggel, a női testek birtoklását és a sorsszerűséget is remekül ábrázolja, plusz rengeteg értelmezési lehetőséget hagynak az ellipszisei.

[…] Bővebben!

Filmvilág blog