Elon Musk néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy az emberi agy meghekkeléséhez szükséges neural lace, ami az agyra helyezhető hálószerű anyagot takar¹, már a jövő hónapban valósággá válhat. Igyekezetével nincs egyedül. Tavaly októberben a Braintree alapító Bryan Johnson egy 100 millió dolláros befektetést jelentett be, aminek célja az emberi agyba ültethető számítógépek létrehozása.

A Muskhoz és Johnsonhoz hasonló emberek szerint a mesterséges intelligencia nemcsak felemelkedőben van, de hamarosan lekörözheti az embert és nemcsak arra lesz képes, hogy helyettünk vezessen, vásároljon vagy diagnosztizáljon, de képes lesz reprodukálni magát, amit bizonyos szinten már ma is megtesz.

Musk attól fél, hogy ebben a nagy fejlődésben a mesterséges intelligencia idővel kedves, de nélkülözhető házi kedvencként tekint majd az emberre és ezért szerinte lépnünk kell. Ez a lépés pedig nem más, mint az ember géppé válása. Igen. Elon Musk, akit ugyebár nagyon szeretünk a mindenféle fenntartható technológiák és nem utolsó sorban futurisztikus és igen drága autói miatt, azt gondolja, hogy a versenyt csak úgy nyerhetjük meg, ha mi magunk is géppé, vagy legalábbis a gép és az ember valamiféle ötvözetévé válunk.

Nem ez a gondolat köszön vissza ránk az Édenkert óta azok szájából, akik szerint az emberből hiányzik valami, ami a teljes vagy isteni tudás megszerzéséhez szükséges? Valami, amit szerintük Isten visszatart.

Musk ezt a valamit egy olyan fejlesztésben véli megtalálni, ami az agyba ültetve saját biológiai irányító központunkkal együtt képes növekedni, célja pedig, hogy egy agy-számítógép interfész segítségével optimalizálja mentális teljesítményünket, lehetővé téve, hogy pusztán az agyunk segítségével csatlakozzunk az Internetre és persze nem utolsó sorban, hogy lépést tarthassunk a mesterséges intelligencia fejlődésével.

Pedig abban a bizonyos kertben nem tudást nyertünk, hanem Istennel való közvetlen kapcsolatunkat veszítettük el, amit semmilyen implantátum nem képes pótolni. Ez nem azt jelenti, hogy a helyreállítás szükségtelen. Ellenkezőleg. Amit Édenben elveszítettünk olyan fontos volt, hogy Isten még ott frissiben megígérte, hogy pótolja az általunk elveszített becses ajándékot², mert tudja, hogy enélkül nem lehetünk igazán teljesek, nem lehetünk igazán boldogok. Az Éden óta eltelt évszázadok és évezredek során sokan sokféle pótlással kísérleteztek, hogy az elvesztett kapcsolatot és az örök életet megszerezzék. Csakhogy ehhez nem az alkímia ígérte életelixírre, agyimplantátumokra vagy egyéb csodaszerekre van szükség, hanem Isten Fiára, és nem az agyunkban, hanem létünk teljes valójában, „mert benne”, vagyis Jézusban „lakik az istenség egész teljessége testileg,” és benne jutunk el mi is ehhez a teljességhez³.

Bryan Johnson szerint ugyanakkor

„a saját intelligenciánk által létrehozott új alkotásokkal való kapcsolatunkat kijelzők, kábelek, billentyűzetek, hangutasítások és egyéb interfészek korlátozzák. Nagyon kevés kapcsolatunk van saját agyunkkal, és ezzel megakadályozzuk, hogy közös evolúciós pályát járjunk be szilícium alapú gépeinkkel.”

Johnson persze többet ígér holmi agy-gép interfésznél. Azt reméli, hogy fejlesztései képesek lesznek helyreállítani elkopott vagy megbetegedett biológiai alkatrészeinket, és szerinte megoldást ígérnek az Alzheimer, a Lou Gehring vagy a Parkinson-kórra. Ezt pedig ki ne támogatná? De tényleg. Ki ne akarná, hogy a beteg meggyógyuljon?

A logika ismerős. Először létrehozunk valamit, ami megbetegít (ma már egyre több kutatás támasztja alá, hogy ezeket az idegrendszeri betegségeket saját modern szokásainknak és találmányainknak köszönhetjük), majd ismét létrehozunk valamit, amivel hibáinkat korrigálnánk, és ami nagy valószínűséggel ismét egyre több bajt okoz majd.

Nem ezt a mintát látjuk mindenhol? A munkát kiváltó találmányaink nyomában még több a robotolás, az afrodiziákumaink impotenssé tesznek, a szórakoztatóipar mindent átszövő birodalmában egyre több az unatkozó ember, az élelmiszeripar fejlődése egyre több éhezőt termel, az időt megtakarítani hivatott találmányok nyomán pedig mintha egyre kevesebb időnk lenne.

Nem lehet, hogy mégis Istennek volt igaza annak idején és éppen akkor veszítettük el mindezt, amikor tanácsa ellenére megszerezni gondoltuk?

Johnsonnak persze bizonyos szinten igaza van. Tényleg kevés kapcsolatunk van az agyunkkal, viszont erre is van kütyümentes megoldás és ez is ingyen, orvosi beavatkozás nélkül.

“És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12:2)

1. az angol „lace” szó jelenthet szegélyt, vagy valaminek a borítását is.
2. I. Mózes 3:15
3. Kolossé 2:9-10

Tudomány és technika – Idők jelei