Azt gyanítom, hogy nagyon kevés ember vágyik arra, hogy robottá váljon. Aki mégis így gondolkozik, talán azért teszi, mert megelégelte unalmas életét, többre, jobbra vágyik, netán a Kurzweil félék által ígért örök életről álmodozik.

Az örök élet kérdése éppen a napokban merült fel köreinkben, csakhogy a határokat nem ismerő isteni gondoskodás helyett a szingularitás bajnoka egy nagyon is emberi próbálkozást tár elénk.

Mégis milyen lenne robottá válni?

A Google műszaki igazgatójának, aki szerint az emberek 2030-ra hibrid robotokká válnak, megvan a válasza erre.

Tehát milyen lenne? Milyen érzés? Tényleg képes lenne valaki feladni humorérzékkel megáldott, tökéletesen tökéletlen emberi mivoltát, hogy megkapja azt, amit Kurzweil szerint ezek a robotalkatrészek nyújtanak?

Kurzweil azt gondolja, hogy nano robotokkal az agyunkban intelligensebbek lehetünk, csupán azért mert így minden egyéb kiegészítő nélkül felcsatlakozhatunk a világhálóra.

Micsoda megkönnyebbülés! Eddig attól féltem, hogy egy robot beültetése az agyamba a fájdalommal egyenlő. Azt hittem, hogy utána elveszítem a kapcsolatot saját érzéseimmel és nem fogom tudni, hogy saját gondolataimat, netán Isten vezetését vagy a belső robotot hallom.

Kurzweil megnyugtatta hallgatóit a Szingularitás Egyetemen. Türelmesen elmagyarázta, hogy az agyunk éppen úgy fog továbbfejlődni, mint a mobiltelefonunk.

„Az absztrakció újabb és újabb szintjeit adjuk majd hozzá, és egyre mélyebb kifejezésmódokat fedezünk fel,” mondta.

Még a Twitternél is mélyebbeket? Egyáltalán lehetséges ez?

„Erősebb lesz a zeneiségünk. Viccesebbek leszünk. Képesek leszünk jobban kifejezni szerető érzelmeinket,” folytatta.

Hát igen. Mindig is tudtam, hogy a robotok a zeneiségről és a humorérzékről híresek. Na meg persze alapvetően szeretetteljes tulajdonságaikról. Főleg a hollywoodi filmekben.

Akárhogyan is van, Kurzweil ragaszkodik hozzá, hogy ez lesz emberi létünk következő állomása.

„Az evolúció olyan szerkezeteket és mintákat teremt, amelyek az idő múlásával egyre összetettebbek, egyre nagyobb ismerettel rendelkeznek, egyre intelligensebbek, kreatívabban és képesek jobban kifejezni a magasabb érzelmeket, mint például a szeretetet.”

Egyre összetettebbek?

Igen, mint a lányom szobája.

Egyre nagyobb ismerettel rendelkeznek?

Igen, és az igazság megismerésére mégsem jutnak el soha.¹

Megismerik a szeretetet?

Igen, megtanulják társaik és Isten helyett magukat szeretni.²

„Abba az irányba haladunk tehát, amilyennek Istent mindig is leírták – amilyen tulajdonságokat tulajdonítanak neki, mégpedig korlátok nélkül,” mondja.

Istenekké váltok.³

Kurzweil végső következtetése pedig, hogy

„az evolúció egy olyan lelki folyamat, amely során egyre inkább istenhez hasonlóvá válunk”.

A feltételezés, hogy az ember a mesterséges intelligenciának köszönhetően hamarosan istenné válhat egyszerre egocentrikus és ellentmondásos. Az a tény, hogy ez az intelligencia mesterséges, vajon nem annak eredendő korlátairól árulkodik?

Ez egy veszélyes kombináció. Miért gondoljuk, hogy annyira okosak vagyunk? Az emberiség annyi megoldatlan problémával küzd és ezek száma nemhogy csökkeni, hanem növekedni látszik, valószínűleg egyenes arányban azzal a távolsággal, ami közte és az igaz Isten között fennáll. Hogyan képzeli bárki, hogy ezt a távolságot nanorobotokkal áthidalhatja?  Hogyan gondolja bárki, hogy néhány éven belül istenné válhat?

Isten irgalmazzon nekünk!

Isten már megtette, az emberileg lehetetlent

A cikkhez használt forrás: cnet

1. 2. Timóteus 3:7
2. 2. Timóteus 3:2
3. I. Mózes 1. 3:5

Idők jelei » Tudomány és technika